Az előző írásomat egy önismereti tréningen tanultak alapján írtam le.

Furcsa és kissé nehéz így mindenki előtt megnyílni, de egyre jobban tetszik a dolog.

Igaz a másik énem még nagyon tiltakozik ez ellen, meg is jelentetett egy szánalmas és infantilis válaszreakciót az Egri Válasz nevezetű portálon.

De hát ilyen az, amikor ismételten feltör bennem a skizofrénia. Persze más elmebajom is van a toronyban, több embert neveztem a gyalázkodó cikkeimben nárcisztikus szociopatának, pedig ez pontosan az én kórtünetem.

De hagyjuk is az elmebajomat, vágjunk bele a lecsóba.

A másik énem azt írta, hogy közöm van az alvilághoz, méghozzá Pablo Escobar kokainbáróhoz.

Ugyan hozzá nem sok közöm van (a kokainhoz annál inkább) Tasnádi Péterhez a magyar hon fő maffiózójához viszont igen.

Jól látható, milyen szépen feszítünk a vádlottak padján (azóta is sokan szeretnének újra ott látni, persze joggal). Én a kép jobb oldalán vagyok, mint az ügy harmadrendű vádlottja. Kissé csalódás volt számomra a dolog, mert az hittem, hogy a Don megvéd, de pont úgy szart le engem is, ahogy a többieket.

Az ügy, ahogy már korábban írtam arról szólt, hogy a börtönben lévő Tasnádit megcsalta a felesége Marjai Judit (Tasnádi Judit) volt fotómodell, akit ezért meg kellett volna ölnünk a szeretőjével Szabó Stein Imrével együtt. Egy igazi balfasz OLSEN-bandához híven a férfi helyett annak kertészét sikerült félholtra szurkálnunk, a nő helyett pedig annak anyját leöntenünk savval. Persze mást is leszúrtunk például a nő ügyvédjét, aki a válópert intézte, de az már egy másik történet.

Az ítéletek egyébként letölthetőek az Országos Bírósági Hivatal ügyfél irathozzáférési rendszeréből.

Az ítéletek számai:
1.1. Fővárosi Bíróság, mint elsőfokú bíróság 14.B.123/2006/659. számú döntése
2.2.Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 5.Bf56/2010/133. számú döntése
3.3.Kúria, mint harmadfokú bíróság Bhar.III.1.219/2011/19. számú döntése

Végezetül pedig még egy kép a vádlottak padjáról, szemből jobban látszik milyen bamba képet vágok az ítélethirdetéskor. Olyan szép snájdig gyerek vagyok, jól áll nekem az öltöny, de már nem hordok ilyet - rossz emlékeim fűződnek hozzá. Sebaj, majd legközelebb, ha újra a vádlottak padján leszek…